whit or without you:http://www.youtube.com/watch?v=uQJDfAJjR98
A rögeszmék napja.
Ma,mikor 3 órakor elérkezett a nap a szobám ablakához és elkezdte azt beragyogni,elfogott egy érzés.RENDET KELL RAKNOM!
Neki álltam,jól eső pakolgatás volt,addig amíg meg nem találtam a 2009es határidő naplóm,amibe nem írtam aug. 4 óta....
Majdnem belehaltam.
A határidő naplóim nem előre tervezem,hanem utólag írom,minden nap után beírtam,mi történt,hogy ezzel utazzak az időben majd évek múlva.Csak kinyitom és érzem az illatát,annak a rózsának ami mellett aznap elhaladtam.Bámulatos.
Nevezhetjük ezt jó dolognak is, mostanában annyi minden történt velem,hogy a pillanatok sodrásában megfeledkeztem a rögzítésükről.
Sajnos nem vagyok indigó gyerek mint a barátom,aki ma a panaszomra csak annyit tudott mondani,hogy ő 10 évre visszamenőileg mindenre emlékszik.RRR.
Én nem.Mondhatnám azt is hogy a momentum megvan bennem,az élmény a kép,az érzelem,de nincs meg az idő,nem tudom elhelyezni.Van hogy nem tudom időponthoz kapcsolni.A hétvégén ültem egy padon Price Benzennel és azon elmélkedtem,mikor volt az a party ami után itt ettem a Mc szemetét...és nem jöttem rá.
Ma elém ugrott a minderre a válasz,és az egész úgy látott újra viszont mint aki ezzel nagy megrovásban részesít.
Csak ültem a gép előtt,ölemben a naplóval,és pityeregtem,próbáltam a kapálózó kis karommal átadni Tominak az érzést de nem hiszem,hogy meg tudtam tenni.Azt írta menjek el aludni,hogy megnyugodjak...Mégis hogy nyugodnék meg?
Az az érzés,hogy pont az Ő élményeiben vesztem el és nem írtam le az emlékeket annyira megrémisztett...Ő az akire tudom,hogy biztosan emlékezni akarok.És nem csak emlékezni,más dolog emlékezni és más dolog újra ott lenni a pillanatban.
Megijedtem....tudom,ha visszamenőileg beírom már nem olyan,nem fogja visszaadni azt azokat az őrült perceket amiket akkor megélek.De azt is tudtam,hogyha nem kezdem el mától újra írni,és vissza akarok tekinteni újra,képes lennék megölni magam...
Ha két hónap kiesés után síró görcsöt kaptam,mit tenne velem,több?
És most a visszautalás.Fontos,hogy leírjam,mert számomra egy sor egyenlő a pillanat megvalósulásával.Biztos találkoztatok már azzal az érzéssel,hogy egy illathoz színhez hanghoz egy régebbi érzésed társul.
Példák:
Van egy tusfürdő amit csak az évnek egy korszakában használok,és ha következő évben előveszem,hasonló érzés fog el,mint előtte levő évben.
Ugyanez az mp4lejátszómmal,ha most meghallgatnám a tavaly őszi zenéim,kicsit úgy érezném,mintha még mindig 10es lennék.
De az egyszerűség érdekében ott van a karácsony....ha érzed a fenyő illatát,vagy a városban a forralt bort és a gesztenyét,egyből tudod minden ideg sejteddel,hogy igen ez a karácsony...megkapod a FLESST.
A naplóm újraolvasása egy flashback,és iszonyatosan elszomorodtam,hogy nem írtam le pont a Vele történteket.
Az egyetlen dolog amitől megnyugodtam az,hogy ennyire erőteljes nyomokat talán senki nem hagy bennem azok közül akik mellett haladok,és azok közül sem akik mellett haladtam,ebben az őrültekházában.
Isten elém rakta legnagyobb pszichopatát.Pont őrá volt szüksége a félreformálódott látású így tökéletes énemnek.Hát őt felejteni?....
A srác egy élő élmény.
Ezt az irásodat nem tudom megállni szó nélkül... :) Én is irtam határidö naplóba annyi idösen mint Te! Gyönyörü, fekete, bör kötésü könyvekbe. S én is mindig az elözö napomat irtam le, azt hogy mik történtek velem. Vagy vissza menöleg egy héttel, ha nem volt idöm. S én is azért, hogy vissza tudjak emlékezni, hogy utazhassak az idöben, hogy ujra átélhessek élményeket, érzéseket. Életem legszebb idöszakát rögzitettem beléjük. 16-20 éves koromig, minden napom le volt irva! Minden egyes nap! A legnagyobb szerelmemmel történt élményeim, a sikereim, a bukásaim, a bulik, a szüzességem elvesztésétöl, a karácsomyokon át, az utcán töltött idökig, a fel törésem... Szóval minden. Féltve, kincsként öriztem öket. Erre, 2004-ben egy ház kutatás alkalmával a rendörség lefoglalta, életem legszebb idöszakának kéziratait!... 5 évig ült rajta, s 2009 februárjában küldtek egy levelet, hogy megsemmisitik öket, s fellebezésnek helye nincs... De mi az, hogy nincs? Az az én életem! Meg miért semmisitik meg? Mire föl? Nem volt benne semmi olyan... Nem irtam le benne semmi gázos dolgot. Csak az érzéseim,meg az emlékeim, hogy ha emlékezni akarok, elövehessem, s mosolyoghassak, néhol öröm könnyeket pottyanthassak, melytöl megtisztulhatott volna lelkem, s megkönnyebbülve térhettem volna vissza a jelenbe... Nekem a név memoriám nagyon rossz, s a régi barátaim nevére már egyáltalán nem emlékszem...A helyekre, s történéskere, év, honap ponotssággal emlékszem szerencsére, de mi van ha azokat is elfelejtem egyszer?! Hisz miröl is szol az élet? Szerintem arrol, hogy a fejünkben minnél több élmény legyen. Minnél több emlék. S ezeket csak nosztalgiázással lehet elö hozni egy idö után... Fényképek, vagy egy naplo segitségével. Akkoriban még nem voltak fényképezös mobilok... Nem nagyon vannak képek... És a naplok... :( Szép lassan minden a feledés homályába fog merülni... És persze ez ugy elvette a kedvemet, hogy már 5,5 éve nem irtam naplot. De ezt az idöszakot nem sajnálom. Mert a felnött élet. Hu, de rossz ezt igy kimondani... Szoval ez a felnött élet, nem tartalmaz olyan volumenü élményt, miért kár lenne... Az a szerencsém, vagy szerencsétlenségem, hogy én a multban élek. Éjjel álmomban. A munka helyemen, az unalmas pillanatokban. A sztorijaimban, az ábrándokban. Nem tudom ez gáz e... Szerinted? Talán ezért is tudok ilyen fiatal maradni, s ezért is nem érzem magamat ... Ki sem mondom a számot, mert el sem hiszem, hogy már ennyi... Nem is értem ez hogy történt! Olyan mintha még csak 20 lennék, s csak kiesett volna ez a ... nem mondom ki hány év... Hova tünt? Régen nem tünt el igy egy nap! Egy hét, egy év... S fél év tized?! Ezen néha kiakadok, s nagyon kizökkent... Sose mulj el 20...
VálaszTörlésHatalmas élmény olvasni az irásaidat, nagy hatással vannak rám.Köszönöm, hogy meghallgattál.:)
Ui: Hihetetlenül tetszett, ahogy a Tomikárol beszéltél! Ehez nem is tudok többet hozzá füzni! Minden lány, ha ilyen ragaszkodo lenne, s igy érezne a párja iránt... :) Szép világban élnénk! Remélem Ö is olvasta ezt, s meghatódott rajta...
Sok puszi, s ird a naplokat szorgalmasan! ;-)
:)
VálaszTörlésÖrülök,hogy megtalálod a pillanatnyi heppjeim által magamból kiírt betűkben azt amire úgy érzed szükséged volt!
Az emlékek nem tűnnek,el. Úgy gondolom,ha elég fontos volt akkor megmarad,ne állj neki leírni arra van jobb ötletem!
Sokan jönnek azzal,hogy a nyilvános naplóírás,és a bloggerkedés azoknak való akiknek nincs életük úgykülönben,nem is beszélve arról,hogy sebezhetővé tesz.
De ha egyedül te vagy az akin segíteni tudtam(bár elmondom,nem ilyen céllal indult el ez a dolog nálam) akkor volt értelme írni.:) A nekem elmesélt terveid a jővővel kapcsolatban,hogy újra kezded a sulit és azok amik ki maradak az életedből most helyet kapnak,ez boldoggá tesz.
Tomi nem hiszem,hogy olvassa a blogom.De azért ari volt amit említetél.
Kívánok neked sok sikert Führer.:)
Köszönöm.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy életem egyik megváltoztatója, az az aranyos kiscsaj lesz a klipböl, ki mosolyával, még ha csak néhány percre is, de több ezer embernek az életébe vitt szint! :)
VálaszTörlésEbböl is látszik, hogy az élet, mily kiszámithatatlan...
Elsö pertöl kezdve meglepett, az inteligenciád, empatikus képességed, s az, hogy milyen jól kitudod fejezni a gondolataidat, érzéseidet. Egy-egy irásod elolvasása után, teljesen át tud szellemülni az ember...
Lehet furcsa egy külsösnek az, hogy egy Nálad 9 évvel idösebb, sokat megélt ember, hogy mondhat ilyet, de én ugy érzem rengeteget tanulhatok még Töled. Irásaid, gondolat meneted, s az, ahogy látod az életet, új megvilágitásba helyez nálam néhány elemet a világból!...
Benned egy igazán értékes, hasznos barátra, bizalmasra, s tanácsadóra leltem. :) Remélem barátságodat még sokáig élvezhetem, s hogy ez idö alatt, én is tudlak majd segiteni az életben, tapasztalataim átadásával, történeteim tanulságával, mit majd leszürsz magadnak, s hasznositasz életedben... :)
Ha Tomika nem olvassa blogodat, nem tudja mit hagy ki, mert biztos vagyok benne, ha némelyiket látná, miben Róla teszel emlitést, utána hatalmas vágyat érezne ahoz, hogy magához huzzon, megöleljen, s nyomjon egy hatalmas puszit a bukisdra! :) Mint például, mikor arról irsz, hogy beteg volt, s hogy ápolgattad... Nagyon aranyos rész, s annyira jól körbeirtad, hogy az egész a szemem elött zajlott, s már ugy emlékszem vissza az eseményre, mintha én is ott lettem volna Veletek a fürdöszobába, s valóban láttam volna azt a nézést, mit Tomika betegen vetett Rád! :) Megható rész volt, s mégis mosollyal az arcomon folytam bele a sztoriba! Kedves, s mély érzések ezek! Örülök, hogy a Tomika Benned lelt párra... :)
Drukkolok azért, hogy rengeteg ideig lehessetek még egymásé!... ;-)
Köszi mindent Te kis Hős nyúl! Vigyázz magadra! Sok puszi:)
-Führer-